“A szemlélődő életforma egyik nehéz velejárója, hogy az ember elkerülhetetlenül szembesül a saját sötétségeivel, életének sötét oldalával. Ez azonban lehetőséget ad arra, hogy kiengesztelődjünk önmagunkkal, és megbocsátóbbakká váljunk mások iránt. A szemlélődő imádság csendjében feltárul az ember üressége és bűnössége, de az is kiderül, hogy az embert ebben az állapotában is elfogadja és szereti Isten, […]

Tovább olvas

“A tapasztalat azt mutatja, hogy aki elkezdi gyakorolni a szemlélődő imádságot, annak bensőségessé és szeretetteljessé válik az istenkapcsolata. Ezzel párhuzamosan készen állunk arra, hogy búcsút intsünk Istenről alkotott korábbi elképzeléseinknek, s lehetőséget adunk arra, hogy Isten meglepjen minket, tisztuljon az isten képünk, amely tökéletes persze sohasem lesz, de tisztulásával együtt az énképünk is tisztulási folyamaton […]

Tovább olvas

“A jezsuita rend számára január 3-a, Jézus Szent Nevének ünnepe a rend saját címünnepe is. A Krisztus-központú jezsuita lelkiségben tehát Jézus neve az evangéliumi történetek szemlélése révén egyfajta közvetlenséggel, bensőségességgel, „benső ismerettel” (Lelkigyakorlatok 104) megismert Üdvözítőt idéz fel. A név a Jézus személyével kapcsolatos korábbi imatapasztalatok egyfajta lepárlódását, sűrűsödését hívja elő.”

Tovább olvas

  “A belső ima (más néven szemlélődő ima vagy Jézus-ima) mélyebb síkot érint, mint ahol az érzéseink mozognak – mutatott rá Mirjam nővér. Wilfred Stinissen belga karmelita hasonlatával élt: ragyogó időben egy tóban fürdőzni a napsütésben élvezet, ugyanez rossz időben már nem az – ilyen az, amikor nem olyan mélyen imádkozunk. Ha azonban a búvár […]

Tovább olvas