“A tapasztalat azt mutatja, hogy aki elkezdi gyakorolni a szemlélődő imádságot, annak bensőségessé és szeretetteljessé válik az istenkapcsolata. Ezzel párhuzamosan készen állunk arra, hogy búcsút intsünk Istenről alkotott korábbi elképzeléseinknek, s lehetőséget adunk arra, hogy Isten meglepjen minket, tisztuljon az isten képünk, amely tökéletes persze sohasem lesz, de tisztulásával együtt az énképünk is tisztulási folyamaton megy keresztül. Fokozatosan felismerjük saját identitásunkat, és elindulunk létünk belső magva (Jálics Ferenc), az igazi énünk (Thomas Merton), a középpontunk (Thomas Keating), a „halhatatlan gyémánt” (Richard Rohr) felé. Ha ily módon teret adunk Isten Lelkének, egyre inkább át tudja hatni cselekvésünket és mindennapi tevékenységeinket. “