Egy-egy program vagy szentmise kapcsán futtában találkozunk, váltunk pár szót egymással. A közösségi alkalmak és programok másik oldala az, ami az emberen belül történik. És talán ez mindig a legizgalmasabb. Hogyan születik meg valami szép az isteni ihlet hatására? Milyen belső erőforrások mozgatják közösségeink tagjait? Milyen vízió vezérli őket szolgálatukban? Milyen lelki gyümölcsöket teremnek a lelki központ programjai? 

Ezekre  a kérdésekre keressük a választ a mostani interjú sorozatban.

Kérlek, mutassátok be röviden a Házas Hétvége Katolikus Közösséget, mióta van jelen Pécsett és mi a küldetése?

Tóni: A Házas Hétvége Közösség alapgondolatát a spanyol Gabriel Calco a ’60-as évek elején fogalmazta meg. Munkatársaival kidolgozott egy, a házastársi kapcsolatot megerősítő kommunikációs módszert, amit később egy amerikai jezsuita atya, Chuck Gallagher fejlesztett tovább, és létrehozta az első közösségeket. A Házas Hétvége közösség híre, módszere aztán a 70-es években – belga közvetítéssel – került vissza Európába. Budapestre Ausztriából érkezett a Hétvége 1983-ban, majd Bíró László püspök atya meghívására – első vidéki városként – 1987-ben Pécsett is megalakult az első csoport, vagyis a lelkiség harminchat éve van jelen Pécsett. Tavaly ünnepeltük a 35 éves jubileumot a Magtár központban, ami nagyon szép közösségi élmény volt.

Ági: A közösségnek jelenleg 20–25 aktív csoportja van. Ez kb. 200 házaspárt jelent, de az évente megrendezett Első Hétvégéknek köszönhetően minden évben új tagokkal gyarapszik.

A Házas Hétvége küldetése elsősorban a működő házasságok megerősítése, ha úgy tetszik, prevenciós jelleggel. Ezért nem ajánljuk problémákkal küszködő, válságban lévő házaspároknak, hiszen nekik más jellegű segítségre van szükségük. A közösségbe kerülés meghívásos alapon történik. Ha a meghívó pár úgy látja, hogy egy pár hajlandó dolgozni a kapcsolatáért, és „jónak” látják a házasságukat, akkor megszólítják őket. Egy rövid beszélgetés, ismerkedés után, ha a megszólítottak elfogadják, történik a meghívás. Ezek a házasságok lehetnek 5, 10, de akár 20 évesek is. A cél, hogy tisztán lássák saját házasságukat, hiszen a jó házasságokban is van éppen elég javítani való. Gyakran jól elvagyunk a házasságunkban, mégis, ha komolyan szemügyre vesszük, kiderül, hogy bőven lehetne még mit csiszolgatni.

Azt tapasztaljuk, hogy a kölcsönös munkának köszönhetően nagyon gyakran újra fellángol a szerelem a házasok között, és pont erre való a Házas Hétvége. Lehetőséget biztosítani a pároknak, hogy a házassági szeretetkapcsolatot megerősítsék, újra gondolják, lángoljanak a közösségi élménytől, és az istenkapcsolatukat is megerősítsék. Legalábbis nálunk ez történt.

Tóni: Ezen túlmenően a Házas Hétvége lelkiség nem csak a házasoknak, hanem szerzeteseknek és papoknak is szól, miután célja az élethivatások megerősítése. Az atyák, szerzetesek életre szóló elköteleződése és kapcsolata Istennel ugyanis nagyon sok hasonlóságot mutat a házastársak elköteleződésével és kapcsolatuk alakulásával.

Számotokra mit jelentett a házas hétvége közösséghez való csatlakozás személyesen, a házasságotok, ill. a családotok, gyerekeitek szempontjából? Érzékeltetek valamiféle változást?

Tóni: Harminckét éves házasok vagyunk, és huszonöt éve vagyunk a közösség tagjai, úgyhogy mi nagyon fiatalon kerültünk ebbe a HH-ba.

Ági: Fiatal házasként és fiatal anyukaként nagyon kevés minőségi időt tudtunk együtt tölteni, hiszen új családunk felépítésével voltunk elfoglalva. Minden a kisgyerek körül forgott. Ezért nekem személyesen nagyon sokat jelentett, hogy egy olyan közösségbe kerültem, ami ráirányította a figyelmemet kettőnk kapcsolatára. Minőségi változást a kapcsolatunkban, amikor részt vettünk az Első Hétvégén, utána pedig a havonkénti csoport találkozókon. Egészen más dimenzióból láttuk ismét egymást, és ez nagyon jót tett a kapcsolatunknak. Ezen túlmenően nekem sokat jelentett a közösséghez tartozás, a kigyermekes anyukás „egyedüllét” után.
Mi Szekszárdon kezdtük a házas hétvégés életünket. Teljesen idegenként pottyantunk oda, úgyhogy a családunk életében nagyon meghatározó szerepe van a közösségnek, hiszen az ismeretségi és a baráti körünk is a házas közösségből alakult ki.
Tóni: Számomra is nagyon érdekesen alakult mindez. Tulajdonképpen belecsöppentem, mert én elsősorban Ági miatt mentem.
Fiatalok voltunk, és egy fiatalembernek mi a célja? Hajtani, karrierben építkezni, fejlődni, sikereket elérni a munkahelyen. Nyilván a gondolatvilágomat annak idején ez határozta meg. Otthon aztán a nyüzsgés, gyerekeket fürdetni, altatni, etetni. Egy ilyen monoton ugyanakkor mégis kaotikus, folyamatosan változó, de állandóan ismétlődő rendszerben voltunk, és ahogy mondja Ági, tulajdonképpen levegő után kapkodtunk. De végül is működött, ahogy többnyire mindenkinél működik is, és ez így normális.
Ági: Semmi gond nincsen ezzel.
Tóni: Valóban, nincs, és tegyük hozzá, ezt azért rosszabb nézni, mint benne lenni. (Nevet.) Mi ezt nem tekintettük nehéznek, de mégis egyfajta monotonitás alakult ki a rendszerben. Áginak azonban valami hiányzott. Ezért, amikor jelezte, hogy szeretne elmenni Első Hétvégére, akkor úgy döntöttem, hogy persze, legyen, ha úgy akarja. Jó érzés volt, hogy az Ági ilyen tudatosan akart lépni.
Ági: Igen. Én vágytam egy olyan közösségre a katolikus egyházon belül, ahol Tónival, a párommal együtt tudunk részt venni. Ugyanis hiába járok el magányosan egy karizmatikus közösségbe, attól a kettőnk kapcsolata nem lesz szorosabb és jobb. Ezért bekopogtattam Farkas Béla atyához, hogy megkérdezzem, van-e a szekszárdi plébánián Házas Hétvégés közösség? S bár akkor még csak négy éves házasok voltunk, meghívattuk magunkat a közösségbe.
Tóni: Én Ági után mentem, ez egyértelmű. Eleinte nekem nem az jelentette az élményt, hogy milyen érdekeseket hallottam, még csak nem is a közösségi élmény, hanem az Ágival való kapcsolatomban való változás. Egy elmozdulás a tudatosság felé, és ez jó. S mivel fiatalon kerültünk a közösségbe, tulajdonképpen belenőttünk. Számunkra természetes, hogy ide tartozunk.

A közösséghez való tartozás az élményen túl hozott valami változást a kapcsolatotokban, az önmagatokhoz és az egymáshoz való viszonyulásban is?

Ági: Abszolút! Már többször megfogalmazódott bennünk, hogy nagy kegyelemnek tekintjük, hogy olyan fiatalon kerültünk a közösségbe, mert azokat a buktatókat, ami majdnem minden fiatal házaspárt érint, így el tudtuk kerülni. Azt a „tudást”, amit ebben a közösségben kaptunk – olyan kulcsmondatokkal, hogy a szeretet döntés, vagy, hogy a párunkat helyezzük az első helyre –, a hétköznapi válsághelyzetekben is elő tudjuk venni, mert a Jóistenre és valószínű, hogy a Szentlélek sugallatára hagyatkozva, ezek eszünkbe jutnak és segítenek. Legalábbis nekem ezek segítettek, és hála Istennek a házasságunk nem került olyan krízisbe, ami megrengette vagy elbizonytalanította volna a kapcsolatunkat, ami nagy kegyelem, és biztos, hogy a házasságunkat nagyban segítette. Végülis a házas hétvégének köszönhetjük szerintem azt a 32 évet, ami mögöttünk van.
Tóni: Nem tudatosan, de nyilván az utunk így volt kijelölve. Rámentünk egy sokak által kipróbált és megtapasztalt pályára, amiről tudjuk, hogy jó, és hogyha rajta maradunk, akkor működni fog. És ez egyfajta biztonságot ad.

A Házas Hétvége közösséghez való csatlakozás milyen hatással volt az Isten-kapcsolatotokra?

Tóni: Ahogy Ági említette, olyan közösséget keresett, ahova ketten együtt tudunk menni. Ő már előtte is eljárt közösségbe, az ő hite volt az erősebb, ami a családunkban meghatározó volt. Én meg nyitott emberként, mentem utána, és elfogadtam, amit ő szeretne. Viszont amikor együtt részt vettünk az Első Hétvégén, volt egy nagyon-nagyon mély és lelkesítő Szentgyónásom egy vajdasági atyánál, Szauer Miklósnál, ami nekem ott és akkor nagyon nagy löketet adott. Számomra egyértelműen oda lehet tenni egy mérföldkövet a hitem alakulásában, fejlődésében.
Amikor ott vagyunk ketten egy Első Hétvégén – aminek azért van egy íve, és van egy feltöltődést eredményező hatása –, akkor ezt még megfejeli az, hogy egy atyával tudok egy olyat beszélgetni, ami rádöbbent a saját hitem meglétére, akkor azért az egy libabőr-effektus. Nagyon jó érzés és nagyon stabil. Jó visszagondolni rá, amikor az ember keresi a helyét a világban. Ez tehát egy nagyon fontos mérföldkő. Ilyen szempontból a Házas Hétvégének – mint közösség, mint lelkiség, mint gondolatvilág, mint a párommal való nagyon intenzív kommunikáció – nagyon nagy jelentősége van. Utána pedig szintet lép az ember, mert van egy minőségi változás. Amikor egymásra nézünk, vagy beszélgetünk, akkor tudjuk, hogy a másik is tudja, hogy mit hallottunk, mit tanultunk, és hogy mit is kéne mondani. És akkor azt is mondjuk. Mert tudjuk, hogy azt kell mondani… És ráébredsz, hogy a másik azt teszi, ami neked jó, mert téged helyez előre, te pedig őt, amit viszont ő vesz észre. És ez beválik, működik.
Ági: Nekem még az az egy mondat jutott eszembe, hogy a hitet egyedül nem lehet megélni. Én úgy vettem észre magamon – és szerintem ez másokra is igaz –, hogy a hitet csak közösségben lehet megélni. Zoli atyának teljesen igaza volt a máriagyűdi Veni Sancte-n elhangzott prédikációjában, hogy könnyen és gyakran bemegyünk az önsajnálat zsákutcájába, ahonnan csak a kegyelemmel, a közösség erejével, és hittel tudok kijönni, nem pedig magamtól. Ősi igazság – és ezt éreztem már fiatal házasként, 28 évesen –, hogy kell a közösség.

Az interjút Nagy Péter készítette, az interjúsorozat a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával jött létre.