Egy-egy program vagy szentmise kapcsán futtában találkozunk, váltunk pár szót egymással. A közösségi alkalmak és programok másik oldala az, ami az emberen belül történik. És talán ez mindig a legizgalmasabb. Hogyan születik meg valami szép az isteni ihlet hatására? Milyen belső erőforrások mozgatják közösségeink tagjait? Milyen vízió vezérli őket szolgálatukban? Milyen lelki gyümölcsöket teremnek a lelki központ programjai? 

Ezekre  a kérdésekre keressük a választ a mostani interjú sorozatban.

Személyesen megszólítva: Sellei Krisztina és a "Zöld Óvódában" folyó teremtésvédelmi program

Mi adta az ötletet, hogyan és mikor jött létre ez a kezdeményezés?

Óvodánknak, a Ciszterci Nevelési Központ Szent Margit Óvodájának, a kezdetektől nevelési programjába tartozik a teremtett világ védelme, a Teremtő csodálatos ajándékának felfedezése, a hálaadás. Bár nem vagyunk ún. „Zöld óvoda”, mégis sok-sok tevékenységgel és programmal a mindennapok részét képezi életünkben a teremtésvédelem. Ismerkedünk a teremtéstörténettel: ilyenkor mindig azt hangsúlyozzuk, hogy minden JÓ, amit Isten alkotott, és mint minden ajándékra, a minket körülvevő világra is vigyáznunk kell. Hálaadó énekeket és imádságokat tanulunk és imádkozunk. Megemlékezünk a különleges világnapokról is, keresztény tartalommal: az állatok világnapján Assisi Szent Ferencről, a víz világnapján a keresztségünkről, a Föld napján környező világunk védelméről. Részt veszünk a városban szervezett minden olyan programon, ahol interaktív módon ismerkedhetnek a gyerekek az őket körülvevő világgal. Az udvarunkon télen madarat etetünk, tavasszal figyeljük a növények bimbózását, növekedését. Járunk sétálni, kirándulni is. A természetes anyagok használatát részesítjük előnyben a tevékenységek során.

Miért fontos, hogy már óvodás korban megkezdjük az ezzel való foglalkozást?

Egyrészt mert baj van: gyermekeink, unokáink jövője a tét, egészségesen élhető lesz-e számukra is a világ és ez cselekvésre hív mindenkit. Másrészt pedig csak az a jó gyakorlat válik készséggé és természetessé, amit már kisgyermek korban beépítünk a mindennapokba. A gyermekek nyitottak és fogékonyak arra, amit a velük élő felnőttek mintaadóan eléjük élnek. Ha mi pedagógusok mondjuk el a gyerekeknek, hogy a Jóisten ránk, emberekre bízta a teremtett világ védelmét, gondozását és azt is, hogy ezt miként tehetjük, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ezt a gyerekek elfogadják. Az óvodáskorban a „tanulás” játékosan, tapasztalati úton, tevékenységekben ágyazottan történik. Minden érzékszervünket segítségül hívva, ismerkedünk a világgal, hisz azért tudnak a gyerekek felelősséggel viseltetni, amit ismernek és szeretnek. A mai gyerekek ismerik már a környezetszennyezés problémáját, sokat hallanak erről és mi erősítjük bennük azt, hogy mit tehetünk ez ellen. A hétköznapi „apróságoknál” kezdjük: rend, tisztaság a környezetünkben, nem pazaroljuk a vizet, világítást, ételt. A nagyobb lépésekről is beszélünk: szelektív hulladékgyűjtés, takarékosság.

Mit jelent számodra – az egyéni életedben, gondolkodásodban – a teremtésvédelem? (személyes motiváció)

Keresztényként a biblia tanítása szerint gondolkodom, ezért számomra a környezetvédelem teremtésvédelem. Ebben több van, hiszen a teremtés kifejezés feltételezi a Teremtőt, a gondoskodó, szerető Istent. Isten szeretetből teremtette számunkra a földi világot és küldetést adott hozzá. Sajnos úgy tapasztalom, hogy a szabadság, amit kaptunk a küldetéshez („Hajtsátok uralmatok alá a Földet!”), ha nem párosul felelősséggel, alázattal, akkor romboláshoz vezet. Azt hisszük, hogy a kényelmünk érdekében mindent megtehetünk, minket úgysem érint a következmény. Pedig ez nem így van, tapasztaljuk.
Azt gondolom, hogy a cselekedetek mellett, a jövő generációjának nevelésével tehetek a legtöbbet.

Mik azok a nehézségek, amikkel találkozol a szolgálatod/missziód során? – akár a gyermekek, akár esetleg szülők, kollégák esetében? (Ha egyáltalán van ilyen.)

A szülők nagyon együttműködőek, szívesen részt vesznek minden kezdeményezésben, partnerek a nevelésben. Munkatársi közösségünk nagyon kreatív, lelkes nevelőtestület, a környezeti nevelés terén segítjük egymást ötletekkel.

Min lehetne/kellene változtatni, amit akár meg is tehetnénk?

Azt hiszem, hogy naivitás azt gondolni, hogy a jelenleg zajló globális méretű környezetpusztítás és károsítás ellen egy „egyszemélyes hadsereggel” szembe lehet szállni. A tényleges változtatás az egész világon a politikusok és döntéshozók kezében van. Gazdasági és pénzügyi érdekek sokszor felülírják a normalitást, jogunkat az egészséges élethez, környezethez. Mégis azt gondolom, hogy az Istentől kapott felelősség okán meg kell tennünk mindent, amit tudunk, még ha apróságnak tűnik is. Egyik legfontosabbnak tartom, hogy a gyerekeket, a majdani „politikusokat” és „döntéshozókat”, neveljük felelősségre, helyes szemléletre.
A teremtett világot csak a Teremtőtől kapott törvények betartásával tudjuk védeni és fenntartani.
A városi életforma – főleg a lakótelepeken élőknél – úgy látom, hogy beszűkíti a lehetőségeket. Nincs művelhető kert, földterület, nagy távolságokat kell megtenni naponta a munkahelyig, iskoláig. Sok gyermek minden nap autóval érkezik az óvodába, nem gyalogol, nem tapasztalja meg az időjárás változásait, nem tudja megfigyelni a természet változásait. Jó lenne ezen változtatni.
Személy szerint, amit tenni tudok, a szelektív hulladékgyűjtés, energiatakarékos gépek vásárlása. Mi a lakásunkat környezetbarát módon fűtjük. Használhatunk környezetbarát mosószereket, kevesebb csomagolóanyagot, aki teheti, elsétálhat a munkahelyére autózás helyett. Társasházban lakom, ahol közös tulajdonú udvarunk van. Családommal rendszeresen gereblyézzük, takarítjuk az udvart, virágot ültetünk. A lakótársak egyelőre csak megköszönik, követőkre még nem találtunk, de nem adjuk fel.

Van-e olyan terved, célod, aminek a megvalósulását szívesen látnád, ill. ha csak rajtad múlna, megtennéd?

Azt tapasztalom, hogy az Egyházunk tanítása – többek között a teremtésről és teremtésvédelemről – részlegesen vagy tévesen jut el az Egyházon kívül élő embertársainkhoz. Ennek okát abban látom, hogy a tanítás nyelvezete, magyarázata nem a mai ember „füléhez” szól. Túlteologizált, eleve feltételez egyfajta értelmiségi gondolkodásmódot. Sajnos a mai rapid információk világában, sokan nem mélyülnek el azokban a kérdésekben, amik nem egyszerűen megérthetők. Például leragadnak a teremtéstörténet szószerinti értelmezésénél, mesének gondolják, és nem veszik a fáradtságot arra, hogy a szöveg mögé nézzenek. Jézus ezzel ellentétben azt mutatta meg nekünk, hogy korának eszközeivel (tanítás, életből vett példabeszéd) miként kell megszólítani az embereket, megértetni velük a tanítást. Személyes érintettség lehet a hívószó. Jó lenne, ha a sok értékes tanítást a teremtés védelméről, sok fórumon keresztül el tudnánk juttatni az emberekhez, egyszerű nyelvezettel.

Az interjút Nagy Péter készítette, az interjúsorozat a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával jött létre.