Egy-egy program vagy szentmise kapcsán futtában találkozunk, váltunk pár szót egymással. A közösségi alkalmak és programok másik oldala az, ami az emberen belül történik. És talán ez mindig a legizgalmasabb. Hogyan születik meg valami szép az isteni ihlet hatására? Milyen belső erőforrások mozgatják közösségeink tagjait? Milyen vízió vezérli őket szolgálatukban? Milyen lelki gyümölcsöket teremnek a lelki központ programjai? 

Ezekre  a kérdésekre keressük a választ a mostani interjú sorozatban.

Mutassátok be a közösségeteket, és a Szerelmi kalandtúrát, amit évek óta szerveztek. Honnan jött az ötlet, mi a célja?

Kriszti: A Gesztenyés Közösség kért föl nyolc évvel ezelőtt, hogy szervezzük meg a Szerelmi kalandtúrát. A kezdeményezés hozzánk a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Parázs Pasztorális Központján keresztül jutott el, akik rendszeresen szerveztek ilyen házasság erősítő programot.

Kaptunk egy menetlevelet és több házaspárral leültünk ötletelni. Ebből fejlődött ki az, amit mi az évek során kicsit átalakítottunk, és mindig az adott helyzethez igazítottunk. Például a kezdeti tíz feladatot lecsökkentettük ötre, ill. a Házasság hete előtti időszakról átraktuk a programot a Házasság hetére, mert azt tapasztaltuk, hogy olyankor az emberek nyitottabbak erre a témára.

Kifejezetten fontosnak tartottuk, hogy ne csak a saját közösségünknek, egyházunknak készüljön ez a program, hanem nyissunk a társadalom felé. Szólítsunk meg olyan párokat – fiatalabbakat, idősebbeket –, akik szeretnék építeni a házasságukat/párkapcsolatukat. Azoknak, akiknek fontos a párkapcsolata, akiknek érték az egymásra figyelés házaspárként, családként, vagy közösségként.

Mit mondanátok azoknak, akik még nem hallottak a Szerelmi kalandtúráról? Mi a lényege?

Kriszti: Egy pároknak szóló, 5 feladatból álló közös kaland-túra, ahogy a nevében is van. Kifejezetten az van a fókuszban, hogy a pár egymásra figyeljen, koncentráljon és építse a párkapcsolatát abban a két-három hetes időszakban, amíg a feladatokat közösen megcsinálják.

Néhány éve már Gary Chapman 5 szeretetnyelve alapján készülnek ezek a feladatok, és mind az öt feladat valamelyik szeretetnyelvre épül. Ezekkel a viszonylag egyszerű feladatokkal – amikhez nyilván mindkettejükre szükség van –, arra ösztökéljük a párokat, hogy építsék a kapcsolatukat, segítsen egymás jobb megismerésében akkor is, ha már évek óta együtt vannak.

Laci: A feladatokkal párhuzamosan előadásokat is szervezünk.

Kriszti: Igen. Ezek kifejezetten módszertani dolgokat mutatnak be, vagy egy házaspár mondja el, hogyan éltek meg bizonyos helyzeteket, amikből szintén sokat lehet tanulni. Azt látom, hogy a fiataloknak, nagyon fontos, hogy már időben megkapják azokat az információkat, amiket mi nem kaptunk meg. Így utólag látjuk, hogy ezek már olyan leírt pszichológiai folyamatok, amiket ha előre tudtunk volna, akkor könnyebben vergődünk volna át a különböző krízishelyzeteken. A krízisek persze természetesek, amik az életszakaszok változásaival együtt járnak, és amiket persze mi is ugyanúgy megküzdöttünk, ahogy mindenki más. De nem mindegy, hogy milyen nehézségek árán! Mert ha van s egy kis segítség, akkor könnyebben lendülnek át a fiatalok, meg persze az idősebbek is, a megoldandó helyzeteken. Nagyon sokan vannak, akik már évek óta beneveznek a játékra, mert valószínűleg ad nekik egy biztonságérzetet, kicsit keretbe foglalja a kapcsolatuk építését.

Hogy látjátok, fenntartható a folyamatosan érdeklődés?

Kriszti: Jó lenne, ha rendszeresen meg tudnánk jelenni, és hosszabb, folyamatos alkalmak lennének, ami mindig ugyanabban az időszakban vannak, így az emberek már előre tudnak róla.

Laci: A folyamatos jelenlét lehetőségeket is adhat, mert akik keresik ezeket a lehetőségeket, vagy találkoznak ezekkel a programokkal, azok egy része vissza fog térni, mert közösséget keres. A Szerelmi kalandtúrán keresztül szerveződött egy kis közösség, de más közösségbe is bekerül egy-egy házaspár. Tudtommal vannak, akik pl. házas hétvégések lettek. Akik eljönnek egy ilyen előadásra, azok megszólíthatókká válnak. Az előadások utáni beszélgetések ezért legalább annyira fontosak, mint maga az előadás.

Kriszti: Ezért úgy is szerveztük, hogy 45 perc az előadás, utána pedig 30–45 perces beszélgetés. Másfél órát az emberek azért megpróbálnak együtt lenni, elszabadulni.

Van-e megnevezett célotok, kitűzött tervetek, hogy hova szeretnétek eljutni ezzel a misszióval?

Kriszti: Először is nagyon fontos, hogy a Pálos Lelki Központ mögénk állt, mert így lehet folyamatossága a programnak. E nélkül hiába próbálkoztunk, hogy egész évben fentartsuk a kapcsolatot a már megszólított párokkal. A helyzet ugyanis az, hogy nagyon nehéz visszavonzani az embereket.

A folytonosságot gördülő tervezésben próbáltuk fenntartani. Amikor a kalandtúra elkezdődött februárban, már meghirdettük a leendő előadást is, aminek az időpontja rajta volt a kalandtúra reklámjain. Erre még többnyire el is jöttek a párok, csak utána elfogyott a lendületem, és nem volt már pályázati pénz sem. A kalandtúra évente egyszeri alkalom. Ehhez kapcsolódnak előadások, és a Lelki Központ egyéb programjai, ami nagyon erős belépő, különböző lehetőségekkel, programokkal, amiket a kalandtúra mintegy keretbe foglal. Az elvégzett feladatok, a beküldés, és nyilván a nyeremények is arra buzdítanak mindenkit, hogy végig csinálják, amikből utána tudnak építkezni.

Laci: Valójában ez csak egy kiindulópont, egy Nagy Bumm, amit szépen tovább lehetne vinni, amivel a „gyűjteni”-hez tudunk csatlakozni, ami a Pálos Lelki Központ egyik célja.

Kriszti: Mi a házasságon keresztül szólítjuk meg a párokat, aminek esetleg lehet egy távlati célja a házas közösségek létrejötte. Ha nem is direkt, inkább megadva a lehetőséget az önszerveződésre. A Covid időszakban létre is jött egy online találkozási tér, ami közösséggé alakult. A közösség szempontjából az egy nagyon jó év volt. Senki nem mehetett sehova, az online térben találkoztunk, de olyan mély megosztások voltak ebben a házas csoportban, hogy nyilvánvaló volt a Szentlélek jelenléte. Aztán amikor újra ki lehetett mozdulni, már egyre kevésbé tudtak jelen lenni a párok. Tulajdonképpen még egy évig működött a pécsi csoport havi találkozója.

Az interjút Nagy Péter készítette, az interjúsorozat a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával jött létre.