Egy-egy program vagy szentmise kapcsán futtában találkozunk, váltunk pár szót egymással. A közösségi alkalmak és programok másik oldala az, ami az emberen belül történik. És talán ez mindig a legizgalmasabb. Hogyan születik meg valami szép az isteni ihlet hatására? Milyen belső erőforrások mozgatják közösségeink tagjait? Milyen vízió vezérli őket szolgálatukban? Milyen lelki gyümölcsöket teremnek a lelki központ programjai? 

Ezekre  a kérdésekre keressük a választ a mostani interjú sorozatban.

Adódik is a következő kérdés: milyen nehézségekkel kell szembenézni ebben a szolgálatban?

Laci: Ez attól függ, hogy mit tekintünk célnak. Azt, hogy létrejöjjenek új közösségeket? Vagy „becsatornázzuk” az érdeklődőket egy már meglevő, működő közösségbe? A Házas Hétvégésekhez, a Gesztenyésihez, a Schönstattiakhoz, vagy a Pálos Lelki Központ valamelyik közösségébe. Az előadások tehát nem öncélúak, mert fontos, hogy ismereteket bővítenek. Fontos, hogy az érdeklődők közösségre is találjanak, ahol bizalmi légkörben a saját életükből vett példák megosztásával egymást erősíthetik. Ezen túlmenően pedig egy közösség megtartó erővel is bírhat.
Kriszti: Kezdetnek az is elég, ha csak a gyereknevelésről beszélgetnek, de az elején elmondanak egy imát. Már akkor is kialakul valami fontos kapcsolódási pont közöttük, mondjuk egy barátság. Mi ugyanis közösség alatt azt értjük, hogy az Istent beengedjük a mindennapjainkba. Ez ugyanis már nem csupán egy baráti, hanem egy lelki közösség.
Laci: Igen, mert mitől lesz két-három-négy házaspárból egy közösség? Mitől válnak azzá? Attól, hogy Jézus köré gyűlünk össze. És ez a cél. Hogy végül majd Jézus köré gyűlünk össze.
Kriszti: Tehát mindenképpen jó, ha vannak hívő párok, és vannak olyan párok, akik nem, akkor létre lehet hozni ebből egy közösséget, amiben helye van azoknak is, akik még csak keresők. Engem ugyanis nagyon zavar, ha mindig, mindent, csak magunknak csinálunk. Fontos, hogy legyen expanzív küldetésünk is, ami másoknak is jó. Egyszerűen fogalmazva: mások is tudjanak melegedni a tűz körül. Valahogy úgy kellene az egyházat képviselni, hogy ne rögtön a misére hívjuk be az újakat, mert az lehet, hogy nekik sok. Mindamellett hívőként persze nagyon fontos, hogy a misén együtt legyünk, hiszen az is egyfajta közösség. Most már akkora a szakadék a kettő között, hogy nem lehet azt mondani, hogy „gyere el misére, és akkor milyen jó lesz”. Kell tehát szervezni más típusú programokat is, és fokozatosan bevonni akár fiatalokat, akár párokat, akár egyedül élőket, akik nem tudnak hova kapcsolódni.
Laci: A liturgikus tér már nem feltétlenül fogja meg az embereket, mert nem értik a jelképeket, a liturgiában való elmélyüléshez hiányzik a fogalmi készletük. A kívülről jövőket folyamatosan kell bevezetni az Egyház közösségébe. Azoknak, akik nem ismerik a szentmisét nem biztos, hogy vonzó az, hogy kevés az interakció a hívek között, ezért érdemes arra külön alkalmakat szervezni.

Térjünk vissza kicsit a kalandtúrára! Ha minden eszköz rendelkezésre állna – kapacitás, ember, pénz – akkor mit csinálnátok máshogy? Van-e olyan ötletetek, vagy amit szívesen megvalósítanátok?

Laci: A szekuláris térben biztosítanánk intenzívebb jelenlétet.Lehetne például valamiféle házasságerősítő szabadegyetem, ami nem csupán egy előadás, hanem szervezett programok sorozata, amelyek bárki számára elérhetőek. De be lehetne vinni egy ilyet a Kodály Központba is. A fiatalok részéről szerintem lenne érdeklődés.

Az, hogy egy ilyen misszióban benne vagytok, hogyan hatott a ti kapcsolatotokra? Visszafelé is hat egy ilyen szolgálat?

Laci és Kriszti (egyszerre): Reméljük!
Kriszti: Reméljük, hogy a Szentlélek működik mindenhol! Igazából én vagyok a mozgatórugója a kalandtúrának a házasságunkban és a közösségen belül is, de ha megkapom a támogatást és a Jóistentől az erőt, amit mindig kérek is, akkor ez csakis jó lehet. Novembertől márciusig tart az időszak, amikor folyamatosan teendők vannak, amikbe ha nem is tudok száz százalékosan beletenni mindent, mert a munkahelyemen, a család körül, és egyéb területeken is vannak tennivalóim, azért rá tudok fókuszálni, ehhez kérem a Jóisten segítségét is.
Laci: Mi meg a gyerekekkel, ha látjuk, hogy anya fontosnak tart valamit és viszi előre, és kevesebb energiája marad, akkor besegítünk az otthoni teendőkbe.
Kriszti: A gyerekek számára természetes hogy anya meg apa időnként olyan dolgokkal foglalkozik, amit másokért csinál. Ez számukra is teljesen egyértelmű. Ebbe nőttek bele. Ez a hét a Szerelmi kalandtúráról szól, előtte pedig van legalább egy-két hónap, ami a szervezésről. Tudják, látják folyamatában, ahogy ez készül, hogy ez van és normális dolog, hogy házaspárok arra készülnek, hogy időt töltsenek egymással. És nekünk is fontos, mert erről sokat beszélgetünk. Már tíz éve, hogy el tudtunk jutni kettesben valahová 10 év házasság után. Ez egyébként a közösség ajándéka volt a 10. házassági évfordulónkra. Azóta minden évben legalább egy hétvégét kettesben töltünk. A kalandtúra pedig számunkra is, mint minden pár számára, kihívás, és mi magunk is próbáljuk megcsinálni a feladatokat.

Mondhatjuk azt is, hogy a szervezőknek is részt kell venni rajta?

Kriszti: Igen, persze! Mindig bíztatom a párokat és próbálok mindenféle fórumon részt venni, de ez egyedül már nem nagyon megy. Ezért is lenne nagy segítség, ha fiatal párok is bekapcsolódnának a szervezésbe. Ráadásul ők sokkal jobban ismerik azokat a felületeket, ahol ezeket kommunikálni lehet.
Laci: Egyébként visszatérve a fiatalokra, azt látjuk, hogy a közös programok, előadások, régebben kirándulások, a gyerekekre is mindenképp jó hatással vannak. Ezért is mondjuk azt, hogy a házasság jó dolog és hogy több benne az öröm, mint a nehézség.

Ahogy rátok nézek, látszik is! A jövőt illetően milyen elképzelésetek, tervetek van?

Laci: A jelenlét program. Minél több párt bevonni, előkészíteni őket, és becsatornázni a lelki központba, végül pedig Jézus köré összegyűlni.
Kriszti: Nyolc éve csináljuk már, és mostanra eléggé elfogytunk, lassan pedig az ötletekből is kifogyunk. Persze mindig kitalálok valamit, de azért jó lenne, hogyha jönnének új emberek. Várjuk tehát azokat, akik fontosnak tartják a házasságuk megerősítését, megújítását.

Az interjút Nagy Péter készítette, az interjúsorozat a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával jött létre.