Egy-egy program vagy szentmise kapcsán futtában találkozunk, váltunk pár szót egymással. A közösségi alkalmak és programok másik oldala az, ami az emberen belül történik. És talán ez mindig a legizgalmasabb. Hogyan születik meg valami szép az isteni ihlet hatására? Milyen belső erőforrások mozgatják közösségeink tagjait? Milyen vízió vezérli őket szolgálatukban? Milyen lelki gyümölcsöket teremnek a lelki központ programjai? 

Ezekre  a kérdésekre keressük a választ a mostani interjú sorozatban.

Hogyan alakította át az Exodus90 az életedet, a házasságotokat, a családi életedet, a gyerekeiddel való kapcsolatodat? Volt-e vagy van-e ilyen?

Elkezdtem tudatosan foglalkozni a hátizsákommal, amit cipelek: a múltammal, a sorsommal. Sokat segített, hogy hálás tudjak lenni az életemért, az útért, amit a Jóistennel bejártam. Ez alapvetően hatott az egyéni és a családi életemre. Talán tudatosabban tudok jelen lenni az emberi kapcsolataimban is. Már kicsit jobban tudok hallgatni.

A szigorú napirend komoly keretet adott az életemnek, amiből sok meg is maradt. 90 nap már elég idő ahhoz, hogy hosszútávon megmaradó szokások alakulhassanak ki. Többünk tapasztalata, hogy reggel fölkelni egy órával korábban nagy kihívás, de 90 nap alatt elég jól át lehet alakulni.

Azt mondtad, sok embert megszólítottál, és csak 12-en válaszoltak pozitívan. Miket látsz nehézségként?

A 12 nagyon szép szám, nem lehetünk elégedetlenek.

Látva a lelkigyakorlat kihívásait és időkeretét, azt gondolom sokakat ezek tántoríthattak el. Megértem. Többünknek a fejesugrás segített és bíztunk benne, hogy nem üres a medence. Egyedül nem tudom megcsinálni, kiszolgáltatom magam a Jóistennek, csak Vele megy. Ez vonatkozik az időre is és az örömökre is. Sok apró örömforrást vonunk meg magunktól ezalatt a 90 nap alatt és csak bízni tudunk benne, hogy a Jóisten nem hagy örömtelenül.

Talán volt olyan is, akinek az jutott eszébe, hogy ez egy macsóképző. Valóban nagy kisértés lehet, de egy jó férfi közösség ezt a vadhajtást lenyesi. A legfontosabb pillanatok egyébként is a Jóistennel kettesben történtek mindannyiunk életében.

Sokat segít a hullámvölgyekben, hogy már az elején keres mindenki egy miértet, amiért csinálja. Ez a miért egy aktuális probléma, ami sokféle lehet. Például gond van a kamasz gyerekemmel, úgy érzem, hogy elveszítettem. Esetleg betegség a családban, vagy nehézség a házasságomban, netán elveszítettem a munkahelyemet. Tehát egy olyan gond az életemben, amivel szemben kiszolgáltatottá váltam. Vagy nehéz a hátizsákom, amit a születésemtől kezdve hurcolok, és amit szeretnék letenni. A család, ahonnan jövök, esetleg az apámmal, vagy az édesanyámmal való kapcsolatom. A sérüléseim, a transzgenerációs traumáim, amivel meg kell küzdenem.

Ezt letesszük a Jóisten elé, és ezért a miértért küzdjük végig a kilencven napot.
Ha pedig ezt a miértet valaki komolyan gondolja, akkor nem azért fogja végigcsinálni, a sok fájdalommal együtt, hogy ezzel büszkélkedjen, hanem a miértjéért, aminek az eredménye a Jóistennel való összekacsintás lesz. Ez pedig a kis imasámliján, a Jóistennel négyszemközt zajlik, és nem a közösségi médiában.

Ha rajtad múlna, mi lenne ezzel a lelkiséggel a terved, az álmod. Van-e ilyen?

Az álmom az, hogy folyamatos Exodus legyen az életem. Úgy érzem ugyanis, hogy nem lehet megállni, mert akkor „visszacsúszok Egyiptomba”. Továbbá, hogy minél több emberrel közösen meg tudjam élni ezt az élményt, ezáltal pedig a családjainkat is fölfelé tudjuk emelni. Nagyon szeretném, ha az egyházmegyénkben intenzíven elkezdene terjedni.

A fő kérdés tehát a szabadság. Egy férfi akkor tudja az életét áldozni a családjának, meg az Istennek, hogyha a kezében van az élete. Ha ugyanis valaki bilincsben van egy börtönben, akkor nem lehet szabadságharcos, hanem csak ott szenved. Ha a bilincseimtől sikerül megszabadulnom, akkor meg tudom tenni, amire a Jóisten mozdít. Fölszabadít arra, hogy azt az életet éljem, amit ő szán nekem.

Loyolai Szent Ignáci felajánló imája, ami a szabadság imádsága:

Fogadd el, Uram, szabadságomat,
fogadd egészen,
vedd értelmemet és akaratomat,
emlékezésem.
Mindazt, amim van, és ami vagyok,
Te adtad ingyen.
Én visszaadom, Uram, visszaadok
egyszerre mindent.
Legyen felettem korlátlan úr
rendelkezésed,
csak egyet hagyj meg ajándékodul:
szeretnem Téged.
Csak a szeretet maradjon enyém
a kegyelemmel,
és minden, de minden gazdagság enyém, más semmi nem kell.

Az interjút Nagy Péter készítette, az interjúsorozat a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával jött létre.