A katolikus naptárban november 13. a Magyar Szentek és Boldogok napja. Ekkor mindazokra emlékezünk, akik szülőföldünkhöz, illetve nemzetünkhöz tartoznak, és hősi fokon gyakorolták a keresztény erényeket. Szent Imre pálos templomunk szeretettel fogadta azt a gyerekszobába tervezett festményt, amely a magyar Szenteket a gyerekeknek érthető módon ábrázolja. A kép készítőjével, Papp Emesével beszélgettünk.

Mit osztanál meg szívesen elsőként a kép keletkezésével kapcsolatban?
Elsősorban azt, hogy tényleg a Szentlélek ajándéka, én nem tudok ennyire rajzolni, meg festeni; Ő vezette az én kezemet. Például olyan kis csodák történtek a készítés során, hogy megrajzoltam egy arcot és eltávolodva tőle rádöbbentem arra, hogy nem is így akartam megjeleníteni. Mégis sokkal szebb lett, ami végül lett, sokkal életszerűbb. Aztán például az a finom mosoly, amit szerettem volna megjeleníteni nem úgy jelent meg, ahogy én szerettem volna, hanem egy teljesen más típusú mosoly jelent meg az arcon, és akkor rájöttem arra, hogy az az igazi. De például Boldog Özséb atya, akit megrajzoltam lehajtott fejjel, elsőre olyan furcsának tűnt, de valamiért az volt a szívemben, hogy így kell lennie. Később tudtam meg, hogy a pálosok alázatból nem akarnak kérkedni a szenttel, így aztán később döbbentem rá, hogy ez a meghajlás, igazából az alázatnak a jele. Ezek számomra olyan üzenetek, amik egyértelművé tették, hogy a Szentlélek festi ezt a képet és nem én.

Nem most először veszel részt a pálos templomban kreatív ötletek valóra váltásában. Mik előzték meg a festmény készítését?
Volt korábban egy gyermekszoba a templomban, amit szerettem volna megújítani, a gyermekeknek otthonosabbá tenni, elkezdtem gondolkozni, mi lenne, ami jó lehetne. Szerettem volna nyugodtabb teret kialakítani, mint amit a vörös falfelület adott. Így született meg a mágnesfal ötlete, ami egy textillel bevont vastáblára készült festményen jelentek meg a pálos szentek életének részletei, ehhez mágneses bábok is készültek. Aztán ott a tó, ahol halászhatunk és kihalászhatóvá is válhatunk játékosan. Ezt is fontos üzenetnek érzem, a saját világunkból való kilépést mások felé, az öröm megosztását.

Hogy teszi érthetővé az ábrázolás ezeket a sokszor igen nehezen érthető, első látásra szomorúnak is érezhető, olykor tragikus, de különleges élettörténeteket?
Ez a kép gyermekeknek készült, ezért olyan színes, ezért mosolyognak a szentek, ezért vannak olyan attribútumok megjelenítve, amik közelebb hozhatják a gyermekekhez a szenteket, mint például az állatok, a növények. Bíró László püspök úr mondta egy szentet idézve, hogy "szomorúak a szomorú szentek”, mert minden szenvedés mögött ott kell, hogy legyen egy mosoly, és boldogan vállalni, mert tudjuk, hogy az a mi javunkra van. Ezt a gyerekeknek a saját szintjükön elmesélni nagyon fontos. Legtöbbször nagyon távoli, komoly ábrázolásokkal találkozunk, pedig szerintem a szentek a szívükben békével és örömmel teli emberek. Nagyon színes életeket mutat be a kép is, olyan attribútumokkal, amik igazán és finoman jellemzőek rájuk. Meg lehet fogalmazni egy tragédiát is a megfelelő gyereknyelven. A szenvedés elfogadó lelkülete egy szürke hétköznapon is ott kell legyen a szívünkben. A festés alatt ismertem fel, hogy a szenvedés ajándékok tárháza a Jóistentől. Kikerülhetetlen a szenvedés szeretete emberként, az istenképmásra teremtettség tükrében.

Miért fektettél ilyen sok energiát a tervezésbe és a részletek kidolgozásába?
Alapvetően azért ilyen aprólékos a dolog, hogy a szülők el tudjanak beszélgetni a gyerekekkel, picit közelebb hozni a hozzájuk ezeket a történeteket, amik nagyon fontosak kellene, hogy legyenek a mindennapjainkban, mert úgy látom elszoktunk a szentek életétől. Nincs benne a hétköznapjainkban, hogy nekünk is ilyennek kellene lennünk, holott létünk értelme a szentté válás. Nem tudom elfogadni, hogy két kő ("Nagy Bumm") képes legyen olyan világot teremteni magától, hogy annak egy olyan végkifejlete legyen, mint például a vértanúk halála. Egy olyan Teremtő képe is értelmezhetetlen számomra, aki nem keres kapcsolatot teremtményeivel. Márpedig ezek a Szentek képtelenek lettek volna feláldozni életüket egy Gondviselő nélkül. Milyen védelem az, ahol ledobják az embert egy hegyről egy hordóban (Szent Gellért) vagy 32 készszúrással végeznek vele (Brenner János) és sorolhatnám. Hát olyan komplex "isteni " rendszer, ahol a szenvedés ajándék, eszköz ahhoz, hogy természetfelettivé váljunk. Nem természetellenessé, ahogy sokszor megkapjuk a bélyeget a világtól, hanem természetfelettivé!

Kiket várhatunk ebbe a szobába? Milyen foglalkozásokat tartasz itt megvalósíthatónak?
Elsősorban a szülőket várjuk gyermekeikkel együtt a szentmisék alatti zavartalan együttlétre. Szeretném később kibővíteni majd a játszószőnyeget, lehetőséget adva ezzel különféle foglalkozások szervezésére a gyerekszobában. Szívem álma a babusgató, ringató, zenés-verses heti foglalkozás, beosztva korcsoportok szerint a gyermekeket. Használható teret adni csoportoknak, úgy gondolom, ezek az eszközök nem csak a templomba, misékre járó testvéreket segíthetik, hanem azokat az ovisokat és kisgyermekes családokat, akik szívesen ismerkednének ezekkel a történetekkel. A kisiskolások programjaiba is beilleszthető, egy mecseki séta keretében is.

Papp Emesével Jáger Eszter beszélgetett.