Még nincsenek kommentek

A teremtésvédelem és a benne teremtett ember kapcsolatáról – Beszélgetés dr. Tiringer Arankával (1.rész)

“Merjünk olyan konkrét lépéseket tenni, ami a következő években, évtizedekben vagy évszázadokban gyümölcsöt terem!”

Környezetünk megóvása mára fontos kérdéssé vált, gondolkodásunkat mégis nehezen állítjuk át egy fenntarthatóbb élet érdekében. A teremtésvédelem megóvása és ennek lélektani kapcsolata szorosabb, mint elsőre hangzik. Miért érezzük magunkat jobban egy erdőben, mint a nagyvárosban? Miért vágyunk a hegyekbe? És milyen hatással van ránk egy madárdal? Erről beszélgettünk a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola tanszékvezető főiskolai docensével, Dr. Tiringer Arankával.

A teremtésvédelem napjaink egyik legfontosabb kérdése, a Szentszék iránymutatást adott, a világi multinacionális vállalatok konkrét lépésekre készülnek. De keresztény emberként hol van ebben a mi szerepünk?

Mindannyian szubjektív megítéléssel vizsgáljuk a teremtésvédelmet, mindenkinek másért és más mértékben fontos. Lehet azonosulni nagyvonalú tervekkel, mint az életmódváltás, vagy egy háztartás megváltoztatása, de erre nem kényszeríthetünk senkit, teremtett világunkat mindannyiunknak az egyéni életünkhöz mérten kell megóvnunk. Ami a látványos társadalmi változást jelenti, nincsenek kétségeim, hosszú út vezet addig, hogy a legtöbben valóban nagyon fontos kérdésként kezeljük a zöld gondolkodást. Ennek oka, hogy a ma embere a jelen pillanatnak és a tiszavirág életű örömöknek él, miközben nehezebben hoz hosszú távon kifizetődő döntéseket, hiszen azok lemondással járnak. Rövid boldogság lehet egy gyorséttermi, papírba csomagolt étel az otthon elkészített fogással szemben, és még számos példát mondhatnék. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy ami a pillanatnyi örömöt szolgálja, az nem hoz tartós elégedettséget. Merjünk olyan konkrét lépéseket tenni, ami a következő években, évtizedekben vagy évszázadokban gyümölcsöt terem! Nem lehetetlen vállalkozás, jó példa erre az új Pálos Lelki Központ, ami a Mecsekben van, és energiatakarékos elven működik.

A fenntarthatóság szempontjából miben más az új központ?

Hogy néhány dolgot említsek, az épületnek óriási ablakai vannak, hogy kevesebb mesterséges fényt használjunk, amikor pedig besötétedik, mozgásérzékelő lámpák adnak világosságot, így elkerülhető, hogy napokra égve maradjon a villany. Ennek a pozitívumait munkám során is tapasztalom. Sok időt töltök itt, jelenleg két módon kapcsolódok az intézmény tevékenységéhez, pszichoterápiás és klinikai pszichológiai magánrendelést vezetek, illetve Puskás Antal atya, a Magyar Pálos Rend tartományfőnökének felkérésére szakmai vezetőként egy lelkigondozó központ kidolgozásában veszek részt. Örülök, hogy ebben a miliőben dolgozok, mivel az intézmény a természetben van, és közelebb érezhetem magam a madarakhoz és a növényekhez.

Ez a közelség, az például egy nap az erdőben, hogyan hat az emberre?

Az összefüggés szorosabb, mint gondolnánk! A környezetünkből érkező hatások, mint a klimatikus- és a fényviszonyok, a hangok, a zaj és a csend, vagy a színek látványa, befolyásolják a stressz növelését vagy csökkenését. Mindaz, amit egy betondzsungelre emlékeztető nagyváros közepén megélünk, frusztrációt okoz számunkra, a természetben viszont kisimultnak érezzük magunkat. Ezt tudományos módon is igazolták, nézzünk néhány érdekes kísérletet! Az egyikben az emberek lakókörnyezete szerint csoportosították az alanyokat, két halmazt vizsgáltak, azt, amelyiknek a tagjai gettószerű városrészben élnek, és azt, amelyiknek a tagjai nyugodt helyen. Az eredmény szerint, abban a negyedben, ahol koszos falak, szeméttel teli utcák vannak, magasabb az erőszak, míg a virágokkal szegélyezett környéken a lakosok kiegyensúlyozottabbak. Egy másik szociálpszichológiai kutatás során diákokkal nézték meg, mennyit számít, ha túlzsúfolt épületben laknak. Két kört különböztettek meg, az egyikben szereplő tanulók hosszú folyosón laktak, vagyis több szomszéddal osztoztak egy helyiségen, míg a másikba tartozó személyek rövid folyosón, így kevesebb interakcióra volt szükségük. A konklúzió, hogy azok, akiknek több társukhoz kellett alkalmazkodniuk, sokkal feszélyezettebben viselkedtek, míg azok, akik egy vagy két szomszéddal osztoztak a folyosón, sokkal nyugodtabbak voltak. Ezek a tézisek is igazolják, hogy mikrokörnyezetünk meghatározza a jóllétet, még akkor is, ha sokszor nem tudjuk pontosan megindokolni, miért szeretünk csendes helyen élni, miért vágyunk a Mecsekbe vagy zöld környezetre.

Az interjút Vermes Nikolett készítette.

Az Ön véleménye?

This will close in 0 seconds