Még nincsenek kommentek

A teremtésvédelem és a benne teremtett ember kapcsolatáról – Beszélgetés dr. Tiringer Arankával (2.rész)

“A gyerekek nem az elhangzott szavakon keresztül követik a szülő mintáját, hanem cselekedeteik által.”

Környezetünk megóvása mára fontos kérdéssé vált, gondolkodásunkat mégis nehezen állítjuk át egy fenntarthatóbb élet érdekében. A teremtésvédelem megóvása és ennek lélektani kapcsolata szorosabb, mint elsőre hangzik. Miért érezzük magunkat jobban egy erdőben, mint a nagyvárosban? Miért vágyunk a hegyekbe? És milyen hatással van ránk egy madárdal? Erről beszélgettünk a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola tanszékvezető főiskolai docensével, Dr. Tiringer Arankával.

A lakóhelyünkön nem változtathatunk egyik pillanatról a másikra. Mit javasol azoknak, akik nagyvárosban élnek, de nyugalomra vágynak?

Menjenek ki a természetbe! Irány egy közeli erdő, túraösvény vagy hegy! Utóbbi különösen jó úti cél, hiszen egy magasabb pontról máshogy nézünk a városra, másképp látjuk a világot és így tudat alatt a mindennapok problémáira is más perspektívából tekintünk, fentről sokkal kisebbnek tűnnek a gondok is, miközben úgy érezzük, felülemelkedtünk az elakadásokon.

Ezzel arra céloz, hogy a természet akár orvosság is lehet?
Nagyon fontos, hogy kapcsolatokban betegszünk meg és kapcsolatokban gyógyulunk, a természet önmagában nem fog megoldani semmit, de hozzájárul, hogy a mikrokörnyezetünkből érkező stresszt jobban tudjuk kezeljük. Ezért is hangsúlyoztam: irány az erdő! Viszont ne essünk túlzásokba se, ilyenkor nem a Rousseau-i értelemre kell gondolni, hanem egy egészséges arányra, például hétvégi túrákra.

A teremtésvédelem kapcsán mindig fontos kérdés a továbbadás. Hogyan predesztináljunk mások akár a környezettudatos gondolkodásra, akár természetjárásra?
Családon belül mintakövetéssel, hiszen a gyerekek nem az elhangzott szavakon keresztül követik a szülő mintáját, hanem cselekedeteik által. Egy olyan anya vagy apa, aki tudatosan gyűjti a szemetet, vászontáskával megy bevásárolni vagy gyakran jár a természetbe, már átadott valamint. A gyerekek könnyen azonosulnak a szülői magatartásmodellel, vagyis a helyes minta önmagában jó eszköz a változás érdekében. De ez csupán a szülőkre vagy a nevelőkre igaz, más a helyzet társadalmi szinten. Bárhol vagyunk, nagyon fontos, hogy ne erőltessük a zöld gondolkodást, ne akarjuk mindenáron lenyomni mások torkán az általunk helyesnek vélt szemléletet, ezzel semmire sem megyünk. Tény, hogy az életkor előrehaladtával személyiségünk sokkal merevebb lesz, és egy idős ember sokkal kevésbé rugalmas, mint egy fiatal. Ami egy harminc éves számára csupán apró módosítást jelent a napi rutin cselekedetekben, az egy hetven évesnél erőfeszítést igényel. Ezeket tartsuk szem előtt, amikor másokat teremtésvédelemre szeretnénk ösztönözni, figyelemmel tegyük.

Személyes életében hogyan tesz teremtett világunk védelmében?

Harminc éve vagyok vegetáriánus, és bár eleinte kísérleti jelleggel kezdtem húsmentesen étkezni, mára egyetértek a szemlélettel, mely szerint globálisan a túl sok és már gyakran felesleges húsfelhasználással csak tovább rontjuk a föld helyzetét. Bátran biztatok másokat is arra, hogy ritkábban készítsenek húsos fogásokat, hiszen a vegetáriánus menü is lehet nagyon színes, finom, valamint sokkal egészségesebb. És mivel egy változás másikat hoz magával, akár a konyhában használt alapanyagok tekintetében, a családom szeméttermelése is csökkent a húsmentes életmóddal, amit folytatok. Ma a háztartási hulladékunk legalább 75%-a újrahasznosítható, a gyerekek az iskolában is figyelnek a szelektív szemétgyűjtésre és otthon kreatív versenyt űzünk abból, hogy a tisztításra váró műanyagot hogyan tudjuk eldugni a mosogatógép üresen maradt réseiben, ami kihasználatlan lenne működés közben. De számomra a teremtésvédelem része az is, hogy szívesen használok a mindennapokban biciklit vagy járok gyalog, ha megtehetem. Illetve igyekszem tudatosan gondolni az öltözékemre is, magam varrni a ruhát, megjavítani vagy átalakítani, amikor pedig szükségtelenné válik egy blúz vagy szoknya, de még használható, akkor ruhakonténerbe viszem, hogy mások tovább hordhassák. Ez az attitűd évtizedek alatt váltak hétköznapi gondolkodássá, lassan váltottam, de még így is sokkal többet teszek, mintha meg sem próbálom.

Az interjút Vermes Nikolett készítette.

Az Ön véleménye?