A katolikus naptárban november 13. a Magyar Szentek és Boldogok napja. Ekkor mindazokra emlékezünk, akik szülőföldünkhöz, illetve nemzetünkhöz tartoznak, és hősi fokon gyakorolták a keresztény erényeket. Szent Imre pálos templomunk szeretettel fogadta azt a gyerekszobába tervezett festményt, amely a magyar Szenteket a gyerekeknek érthető módon ábrázolja. A kép készítőjével, Papp Emesével beszélgettünk.

A képen Isten tenyerében hozza közel hozzánk a szenteket: valahogy úgy, hogy tessék, ismerkedjünk meg velük. A kép alakjairól és azok elrendezéséről tudnál mondani pár szót? Miért ilyen formában festetted le őket?
Legfelül a számunkra legnehezebben értelmezhető Szentlélek található, galamb formájában szoros szeretetkapcsolatban a Szent Családdal, akik egyfajta összekötőként jelennek meg a képen a Szentekkel. Alattuk egy óriási tenyeret próbáltam mint Istent megjeleníteni. Sok gondolat fűzhető ehhez, bennem az ajándék, az oltalom és a hordozás üzenete munkált. A tenyéren helyezkednek el a magyar szentek, boldogok és tiszteletreméltók. Antal atya segített a szentek kiválasztásban, akik valamilyen szempontból a pálosokhoz vagy a gyerekekhez kapcsolódnak. A magyar szentek között vannak olyanok, akiket népi kegyelet övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei és szentjei, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai is. Teljes glóriával a szentek, a glória kontúrjával a boldogok, égő vércseppel a vértanúk és a többiek a tiszteletreméltók. Jobbról egy éjszakai holdas háttérrel Szent Mihály arkangyal és a társai, amint a vörös füstként megjelenített gonoszt ill. démonokat leküzdik. Balról a napsütésben Gábriel arkangyal, amint a magyar koronát felajánlja és Raffael arkangyal, aki gyógyítónk és társunk útjainkban. Mellé festettem Tóbiást, aki minket képvisel hétköznapi embereket, jóakaratával, amit a hal szimbolizál. De nézzen mindenki utána a Bibliában Tóbit és Tóbiás történetének, ha van kedve. Nekem nagyon kedves ez a történet.

A mindennapjaidban miként vett rész a festés, miket hozott ez gyümölcsként számodra?
Hát kitaláltam az ötletet, de a megvalósítással megküzdöttem. Örök hála Kopek Ritának, Kőszegváry Kálmánnak és Gyöngyösi Leventének, hogy még otthon, Budapesten, 25 éve volt türelmük, tudásuk, szeretetük megpróbálni a kezemből, fejemből kihozni valamiféle rajztudást. Meg szeretném köszönni még szüleimnek, Nagy Évának és Hunyady Mátyásnak, hogy ehhez lelki, szellemi és anyagi segítségüket bőkezűen árasztották felém. Természetesen a kör középpontjában a népes kis családom áll: Gergő, aki közös háromlábú székünk legkedvesebb lába számomra, rajta ülnek a legszebb kincseink, Luca, Virág, Viola és Soma. Talán nekik jár a legnagyobb elismerés, mert ez a kép a személyes életüket foglalta el, hiszen csak a konyhában fért el a kép, és az eddig mindig kéznél lévő anya picit máshogy működött, mint eddig. Igaz a kép elkészülte azért is tartott ilyen sokáig, mert a családom az első, de érezhették biztos, hogy valamin mindig kattog az agyam és a szívem.

Érezhetően fontos számodra a gyermekek edukációja, felkészítése az életre. Kölcsönösen tanulhatnánk mi is gyerekszobánk segítségével?
Jézus azt mondja, engedjétek hozzám a kisdedeket, most mégis az anyákig nyúlnék vissza, a várandósság csodájához, hogy mi magunkban hordozzuk már unokáinkat is. Ifjaknak, küzdő és alkotó felnőtteknek, szépen meghalni tudó nagyszülőknek a gyerekkorát kapjuk. Elképesztő, milyen óriási távlatok vannak a teremtésben, vagyis sokkal mélyebben van vállalásunk, minthogy egy cuki illatgombóc puhaságot kapunk. Egy gyerek nagyon fontos eleme a világunknak. Az otthon lévő anyák élete lehet szakrális lét! Úgy gondolom, szép, isteni- egyházi rendben is élhetnénk egymással. Olyan ez, mint egy mikádó pálcikákból épített „templom”. Ki lehet húzni belőle darabokat, de vagy megroggyan, vagy összeesik. Nem véletlenül vagyunk megteremtve nőként és férfiként, nem véletlen az egyházunk alapítása. A nekünk felkínált életvezetés attól az Istentől jön, aki felmérhetetlenül jobban tudja mi a jó nekünk. A mai ember egója még azt is elhitetheti velünk, hogy jobban ismerjük magunkat, mint Isten minket. Ezt rakja picit rendbe ez a kép, és ezt lenne jó átadni a gyermekeknek, fiataloknak.

További terveid is vannak a szentekkel kapcsolatban a jövőben?
Igen! Praktikus volna kis kártyákat készíteni egyenként a szereplők képével, rövid leírással a gyermekeknek és egy komolyabbal a kísérőknek. Tervezek még mesekönyvet a szentekkel, fiatalok és fiatal felnőttek szerinti nyelven – akár keresztény slam poetry-vel - tolmácsolva fontos történeteiket, üzeneteinket.

Itt a végén még engedj meg nekem egy zárógondolatot. Szeretném megköszönni a pálosoknak, hogy úgy vannak jelen, hogy minden nap kitartóan segítik jobbítani életünk minőségét. Gondolok itt elsősorban az Eucharisztia mindennapi kiszolgáltatására, a lelkivezetésre, a mosolyukra, hogy bármikor készek rendelkezésünkre állni ügyes-bajos botladozásainkból való felállásunkhoz. Hálás leszek mindig a bizalmukért és türelmükért, hogy lehetővé tették ennek a képnek a létrejöttét. Szeretném megköszönni Bíró László püspök atyának, hogy olyan ötleteket, megközelítéseket közvetített nekem, amelyek nagyban emelték ennek a képnek a fényét. Végül örök hála a Szentháromságnak, hogy ezen a képen keresztül rávilágított a kiapadhatatlan kincsek forrására és a méltatlanul kezelt emberi életünk méltóságára. Nem lehet eleget imádkozni, hát tegyük!

Papp Emesével Jáger Eszter beszélgetett.