Még nincsenek kommentek

„Tanítsuk meg, hogyan tudnak élni a nemük természetes ajándékaival.” – dr. Pécsi Ritával beszélgettünk (2. rész)

„Tanítsuk meg, hogyan tudnak élni a nemük természetes ajándékaival.”

Nevel, tanít, oktat, vezet – Pécsi Rita mindenkinek mást ad ezek közül, valakinek közvetlen módon előadásaival, másoknak közvetetten pedagógiájával. Gyakori nevelési kérdésekről, felvilágosításról és kivételesen személyes forrásról beszélgettünk Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutatóval, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola főiskolai tanárával.

Egy kutatás szerint a fiatalok 80%-a keres pornográf tartalmakat az interneten 13 éves kor előtt. Sokkoló statisztika!

Ez így igaz! Ezért eddig az életkorig a szülőknek és a pedagógusoknak egyéni felelősségük, hogy felvilágosítást adjanak a gyerekek számára. Itt merülhet fel a mikor és hogyan kérdés, ami nagyon fontos, hiszen gyerekeink nemiségéről beszélünk, aminek egyik legfőbb célja, hogy adott időben élet szülessen belőle. A gond, hogy erről nehezen beszélünk, mivel ennek a kultúráját még nem alakítottuk ki. De nézzük a gyakorlati oldalát! A fiatalok kíváncsisága természetes, szeretnék megérteni, hogyan működik a testük, ezért ha nem kapnak erről tájékoztatást, maguk fogják felkeresni a válaszokat. Hogy ezt megelőzzük, kezdjünk el velük értékek összefüggésében beszélni a szexualitásról, amikor látjuk rajtuk a kíváncsiságot. Ne arról az oldalról közelítsük meg, hogy „jajj, csak élet ne legyen belőle”, ne csak a mechanikus tényekről beszéljünk, hanem arról, hogy a testük értékes, vigyázniuk kell rá, mert ez az élet forrása, a testünk a szexualitásban jel, ami az egész személyiségünket hordozza. Nem test kapcsolódik csupán a testhez, hanem személy a személyhez! Ezért pl. sokkal többet mond a szeretkezés kifejezésünk, mint a közkeletű „szexelés”. Tanítsuk meg, hogyan tudnak élni a nemük természetes ajándékaival, a lány azzal, hogy nő lesz, a fiú pedig azzal, hogy férfi lesz. Beszéljünk arról, hogy milyen feladataik vannak, milyen korlátaik, és hogyan egészíthetik ki egymást majd abban az időben, amikor felnőnek.

 

Hogyan viszonyuljunk a ma egyre égetőbb problémához, hogy gyermekeink idejekorán „választanak” maguknak nemi identitást?

Az első sejtben eldől, hogy valaki fiú vagy lány, és mivel az első sejtünk osztódik, minden további sejtünkben benne lesznek nemünk sajátosságai. Fontos, hogy nincsen homoszexuális gén, ez tudományos tény. Több ezer év után is képesek vagyunk megállapítani egy csontról, hogy női vagy férfi, ilyen mélyen kódolta bennünk a Jó Isten, hogy nőnek vagy férfinak teremtett. Azoknak a szülőknek, akiknek a tizenéves gyerekük szokatlanul viselkedik, javaslom, hogy beszélgessenek vele. És erre is föl kell készülni! Nem alkalmas most ez a keret arra, hogy a hasznáklható érveket mind felsoroljuk. De nem furcsa az, hogy fontosnak tartjuk, hogy az atommaghasadás elméleteit tudják a fiataljaink, de azt nem, hogy ez a kérdés mi mindentől függ? Tudom, hogy önmagában az ehhez vezető út is nehéz és hosszú, de mozgassanak meg minden követ fiúk vagy lányuk érdekében, mert, ahogy nemiségünk kódolva van, úgy nemi identitásunk is egy biológiai és nevelési (!) folyamattól függ, ami csak tizenkilenc- huszonkét éves kor körül éri el végleges állapotát. Akinek tehát tizenhét évesen még puha az identitása, nem biztos, hogy húszévesen is az lesz. A legfontosabb, hogy erről tudjunk és képesek legyünk hitelesen, érthetően beszélni!

Mit tehetünk a mindennapok szintjén?

Szükségek vannak mintákra! Egy apa, nagyapa vagy nagybácsi, és ugyanígy egy anya, nagyanya vagy nagynéni jelenléte rengeteget tehet. Itt megint visszatérünk oda, hogy felelősséggel kell foglalkoznunk utódainkkal. Ahogyan a kétéves kisgyereknek nem fogunk tabletet adni a kezébe, úgy ne vonjuk meg a felnőtt mintákat a serdülőkorú fiataloktól.

Beszéltünk pedagógiai munkájának felismeréseiről, tanácsot adott szülőknek és tanítóknak, de kérem, árulja el, mi Pécsi Rita titka? Honnan van ennyi ereje ahhoz, hogy feleségként, anyaként és nagymamaként még a szakmájában is teljességgel jelen legyen a mindennapokban?

Ez a kérdés – és persze nem a megvalósítás - a legkönnyebb! A háttérből merítek erőt. Gyerekkori hátterem alatt pedagógus szüleimre gondolok, aki ugyan szigorral, de óriási szeretettel neveltek, nagyon szép, derűs, gazdag élményvilágú gyermekkorom volt. Az ő keresztény elhivatottságuk, a hétköznapok misszióját megélő életük később meghatározta az én pályaválasztásomat is. A jelenlegi hátterem alatt pedig támogató férjemre gondolok, akivel együtt járjuk az országot, mellettem van a mindennapi terhekben és örömökben, sokszor viccelünk azzal, hogy missziós munkatársam is, túl azon, hogy szép szövetségben élünk. Az ebből született gyerekeink és unokáink is rengeteg erőt adnak nekem. Jó munkatársaim, és nagyon mély baráti kapcsolataim vannak, akik ezt a „szeles” életmódunkat is „kibírják” Végül meg kell említenem a zenét! Zenepedagógusnak indultam, kislánykorom óta rajongok a zenéért, és életemben eddig mindig szorosan kapcsolódtam hozzá, immár harmincnyolc éve vezetem a Pécsi Székesegyház Bárdos Kórusát. Ezek mind sokat tesznek ahhoz, hogy az évi közel négyszáz előadást, amit tartok, és a szolgálatot, amit ezen keresztül és a más területeken végzek, valóban  derűs, bátor szívvel és lélekkel tehessem. Valóban minden nap hálás vagyok azért a sok örömös ajándékért, amivel a Jóisten eláraszt a munkámban és a kapcsolataimban egyaránt.

Pécsi Ritával Vermes Nikolett beszélgetett.

 

Az Ön véleménye?