Közösségépítés fiatalok számára, között és előtt – sokszor nehéz feladat, ami gazdagon terem gyümölcsöt.
Interjú Szakmári Eszterrel, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatójával beszélgettünk arról, hogyan indítsunk és tartsunk meg csoportokat.

Közösségépítés interjúnk központi témája, amire alkalmasabb személyt keresve sem találtunk volna a PPHF hallgatójánál, a Hallgatói Önkormányzat egykori elnökénél, vagyis nálad.
Mi a közösségépítés alapja?
Ahogy a bemutatásban is említetted, valóban aktív hallgatója vagyok a Hittudományi Főiskolának, tulajdonképpen már az első, de leginkább a második évtől kezdve. Harmadévesen lettem HÖK elnök, most pedig az Egyetemi Lelkészség munkatársa vagyok, ami szintén a Főiskolához köthető. Szerintem a legelső és legfontosabb dolog, ami a közösségépítéshez kell, a nyitottság a tagok felől. Az, hogy mindenki számára cél legyen a közösség formálása, építése. Minden körben vannak vezető vagy vezetőbb egyéniségek – ez teljesen normális, és kellenek is – akik irányítják, koordinálják a teendőket. Részükről kicsit több munkát, áldozatot igényelnek az ezzel járó feladatok, de aki a szíve mélyén igazi szervező egyéniség, annak ez nem fáradság. Egy csoport vezetése fárasztó lehet, sőt természetes, hogy elfárad benne az ember, de mindig erőt ad, hogy bár kimerülünk, sokkal több lelki táplálékot kapunk vissza ezzel a szolgálattal. Összefoglalva tehát nyitottságra, munkára, alázatra, közös célokra és kommunikációra van szükség a jó közösségépítéshez.

A Főiskolán vagy a saját közösségedben, közösségeidben személy szerint hogyan vagy jelen a közösségépítésben?
Nagy részt vállalok a programok szervezésében, lebonyolításában. Ma főleg az Egyetemi Lelkészség csapata az, ahol megélhetem ezeket a feladatokat, ahol társaimmal együtt igyekszünk az egyetemisták számára összegyűjteni minden olyan információt, ami a lelki életük fejlődését segítheti. Gondolok itt különböző programokra, közösségekre, liturgikus eseményekre, lelkivezetőkre és még nagyon sok más lehetőségre. Jelenleg is egy honlapon dolgozunk, ami mindenki számára elérhető lesz. Ezáltal cselekszem, de érdekes, hogy ez nem mindig volt így. A gimnáziumi éveim alatt mindig a háttérben voltam, nem igazán voltam a szervező emberek között, majd elkezdtem tevékenykedni a Szentjánosbogár Közösségben, és megtapasztaltam, hogy szervezőként is számíthatnak rám más emberek. Nagyon sokat köszönhetek mindazoknak, akik akkor körülvettek és visszajeleztek a vezetői képességeimmel kapcsolatban. Ez nem csupán a jelenemet, hanem a jövőmet is meghatározza.

Mit javasolsz azoknak a fiataloknak, akik szeretnének új közösséget építeni?
Az első és legfontosabb, hogy legyen egy csapatuk, egy közösségük, akiknek, akiket szeretnének építeni. Ha ez megvan – és pláne, ha még lelkesek is – akkor már félig nyert ügyük van. Ugyanakkor szerintem az is legalább ennyire fontos, hogy az „elméleti” hátterével is tisztában legyenek a szervezők. Ma már sok helyen tartanak vezetőképzőket, egy ilyet mindenképp érdemes elvégezni. Akik pedig hívő közösséget szeretnének építeni, azoknak érdemes egyházi vezetőképzőt keresniük. Ezek mellett a kezdeményezők, jó, ha tudják, hogy egy csoportalakulásnak milyen fázisai vannak, mi szükséges egy közösségépítéshez, milyen buktatói lehetnek, mikre kell odafigyelni, milyen megoldási eszközök vannak, és egyáltalán mik a csoport igényei.

Fogjuk meg az előző kérdést, és fordítsuk meg! Mit mondanál azoknak, akik fiatalok számára akarnak közösséget építeni, de a magas korbeli különbség miatt nehezen jut el üzenetük a tízen-huszonévesekhez?
Dióhéjban annyit, hogy nagyon kreatívnak és kitartónak kell lenni. De minket a dió húsa érdekel, és az érdekes, hogy a pedagógusi munkám alatt ez a kérdés az én mindennapjaimat is átjárja. Nemrég tanítottam egy végzős gimnazista osztályt, akikkel „csupán” nyolc év a korkülönbség köztünk, mégis sokszor éreztem, hogy nehezen kapcsolódom hozzájuk. Egyik órán még beszélgettünk is erről, ahol ők azt fogalmazták meg, hogy a programok, feladatok és a témán múlik minden. Ha az vonzó számukra, akkor nyitottak, befogadóak. Valamint, hogy ne egy-egy embert akarjunk megszólítani, hanem baráti társaságokat. Mert ha esetleg már két ember érdeklődik, megy vele a többi is. Aki tehát fiatalabbak számára szervez közösséget, gondolja át alaposan, hogyan kapcsolódhat hozzájuk, és készítse fel szívét arra, hogy a közeg nem lesz mindig befogadó, bárhogy próbálkozik is. Egy ilyen cél sok feladattal jár, de sok gyümölcsöt teremthet.

Az interjút Vermes Nikolett készítette.