13. hét

Az ígéret földjének keleti szélén állsz.

Oly sok kegyelem után az izraeliták még mindig kételkednek Istenben. Így hát jogosan kerülnek eltiltásra az ígéret földjétől. A te jövődnek egészen másnak kell lennie. Jól végezted a dolgodat az elmúlt három hónapban, már minden eddiginél jobban támaszkodsz Istenre. Megtanultál valamit arról, hogy mit is jelent naponta felvenni keresztedet és követni Krisztust (Lk 9,23). Az Úr megosztotta veled Krisztus útitervét, ezzel megadta neked a lehetőséget, hogy sok más embernél többet érts meg a keresztény életből. Krisztus útiterve most a kezedben van. Szabadon dönthetsz, hogy mit teszel vele, de viselned kell döntésed következményeit. Éld meg, tedd magadévá, és még nagyobb szabadságot tapasztalhatsz meg a 91. napon.

Mutass többet


88. nap – Kételkedsz az Úrban?

Számok könyve 13,1–2; 13,25–14,3; 14,26–34

Ekkor szólt ott az Úr Mózeshez: „Küldj férfiakat, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét, amelyet majd Izrael fiainak adok, minden törzsből egyet-egyet, a fejedelmek közül." …

Negyven nap múlva aztán, bejárva az egész vidéket, visszatértek a föld kémei, s eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg Izrael fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, amely Kádesnél van. Beszámoltak nekik és az egész közösségnek, megmutatták a föld gyümölcseit és elbeszélték, mondván: „Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható, de igen erős lakói, nagy és fallal körülvett városai vannak: Enák utódait is láttuk ott. Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül." Zúgolódni kezdett erre a nép Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket, és azt mondta: „Csak menjünk fel, s foglaljuk el azt a földet, mert el tudjuk foglalni." Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: „Semmiképpen sem mehetünk fel e nép ellen, mert erősebb nálunk." Sőt gyalázták Izrael fiai előtt azt a földet, amelyet megtekintettek, mondván: „A föld, amelyet bejártunk, elemészti lakóit, népe, amelyet láttunk, szálas termetű, láttunk ott jó néhány szörnyet Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák." Jajveszékelve sírt emiatt az egész sokaság azon az éjszakán és Izrael valamennyi fia zúgolódott Mózes és Áron ellen: „Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, s bárcsak elpusztulnánk ebben a kietlen pusztában, s ne vinne be minket az Úr arra a földre, hogy magunk kardélre ne hulljunk, feleségeink és gyermekeink pedig fogságba ne jussanak! Nem jobb-e visszatérnünk Egyiptomba?" …

Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz: „Meddig fog még zúgolódni ellenem ez a felette gonosz közösség? Hallottam Izrael fiainak zúgolódását! Mondd meg tehát nekik: Amilyen igaz, hogy én élek – ezt üzeni az Úr –, olyan igaz, hogy amint szólni hallottalak benneteket, úgy fogok tenni veletek. Ebben a pusztában fog heverni holttestetek. Senki, akit megszámláltak a húszesztendősök s az idősebbek közül, aki zúgolódott ellenem, be nem megy arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy lakóivá teszlek titeket, kivéve Kálebet, Jefóne fiát és Józsuét, Nún fiát. Gyermekeiteket azonban, akikről azt mondtátok, hogy ellenség zsákmányává lesznek, beviszem: hadd lássák a földet, amely nektek nem tetszett. Ebben a pusztában fog heverni holttestetek, fiaitok ebben a pusztában fognak kóborolni negyven esztendeig, s viselni fogják a ti paráznaságotok következményeit, amíg meg nem emésztődik atyáik holtteste a pusztában. Annak a negyven napnak megfelelően, amely alatt szemügyre vettétek a földet, egy-egy esztendőt számítva minden napért, negyven esztendeig lakoltok gonoszságaitokért és ismeritek meg bosszúmat…

Elmélkedés

Az izraeliták eljutottak végre az ígéret földjének a szélére. Pontosan olyan, mint amilyennek Isten leírta, de az izraeliták nem erre számítottak. Igen, valóban tejjel és mézzel folyik, de egy erős nép lakja megerősített városokban.

Lehet, hogy ma teljesen új módon fogod megtapasztalni a szabadságot. Ha igen, mondj köszönetet Istennek ezért a kegyelemért. Ahogy az ígéret földje félelmetes emberekkel volt tele, akik mellett az izraeliták csak sáskáknak tűntek, úgy az előttetek álló napokban és években is lesznek bőven megpróbáltatások és ellentétek – ezt Jézus már tudja (Mt 10,22–25). A szabadság elnyerése és az Istennel való kapcsolat nem a befejezést jelenti számodra és testvéreid számára, hanem inkább a kezdetet.

Másrészről lehet, hogy még nem tapasztaltad meg a nagy szabadságot. Talán elbotlottál a pusztában. Belefeledkeztél valami szórakozásba, engedtél egy kísértésnek vagy egy régi bűnnek.. Ez azt jelenti, hogy nem léphetsz be az ígéret földjére?

Figyelj Isten szavára. A kivonulás közepén az izraeliták a test bűneibe estek. Visszatértek a bálványimádáshoz, és tivornyáztak (vö. Kiv 32,1–6). Vajon Isten elutasította ezt a népet, és lemondott arról, hogy elvezesse őket az ígéret földjére? Nem. Átadta az izraelitáknak az olyannyira szükséges útitervet, a Törvényt, amelyet a Leviták könyve őriz. Ez egyszerre volt igazságos és irgalmas. Ez az útiterv a megbocsátáshoz, az Istennel való újraegyesüléshez vezet, és tovább, az ígéret földjére, feltéve, hogy az izraeliták megbánják, amit tettek, és vállalják az útitervet.

Habár testi bűneik nem tartották távol az izraelitákat az ígéret földjétől, ma úgy látjuk, hogy Istenben való kételkedésük viszont igen. Függetlenül attól, hogy ma nagyobb szabadságot élsz-e meg, vagy sem, az Úr teljes szabadságba és az érte élt élet teljességébe szeretne vinni. A világban várható ellenállás miatt kételkedsz benne, hogy az Úr meg tudja ezt tenni érted?

Beszélj erről őszintén az Úrral a mai szentórádban.

állandó szentségimádás - jelentkezz te is egyénileg vagy közösségeddel!

 

 

Ha a szövegben hibát találsz, itt jelezheted!   hibajelzés