A női lét kérdései – Interjú Csonta Rékával (2. rész)

„Mária bátor igenje vonzó számomra” – Beszélgetés Csonta Rékával

Mi a különbség az egyediség és egyenlőség között? A nők miből meríthetnek erőt, amikor minden összejön a fejük felett? És egyáltalán van titkuk az elég jó édesanyáknak? Erről beszélgettünk Csonta Rékával, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola főiskolai adjunktusával.

Előre elnézést kérek minden nő nevében – állítólag a sűrű bocsánatkérés is női jellem –, de mégis, áruljon el egy titkot: mi a legfontosabb, amit egy nőnek tudnia kell?
Nem gondolnám, hogy lenne valamiféle titkos tudás vagy praktika, ami nélkül lehetetlen volna nőként boldogulni az életben. Persze nem árt, ha figyelünk arra, hogy a munkahely és magánélet között hogyan osszuk meg az erőinket, de ezt lehet tanulni, nem titok.
Ha egy nő arra törekszik, hogy a munkahelyén mintakollégának tartsák, abba elég hamar bele lehet roppanni akkor is, ha nincs családja. Manapság egyre inkább terjed az elég jó munkaerő és az elég jó anya kifejezés, ami szerintem sok görcstől szabadítja meg az embert. Elég lesz az, ha tisztességesen elvégzi a munkáját és helyt állt a családjában, nem kell tökéletesnek lennie. Mindenkinek, a főnöknek és a családnak is jobb, ha a nő, az anya rövid távon nem ég ki, nem törik össze egy vélt teljesítménykényszer súlya alatt.

Sok nő példaképe Mária. Maga miben szeretne rá hasonlítani, mint nő a nőre?
Mária bátor igenje vonzó számomra. Hogy rá tud hagyatkozni Isten akaratára annak ellenére, hogy nem érti azt. Hogy bátran tudja vállalni a megpróbáltatásokat, mert tudja, hogy Isten akaratát teljesíti.
Egyik kedves kötetem, a Bibliai nők című összeállítás, melyből sokat megtudunk a korabeli nők gondolkodásáról és életéről, köztük sok különbséget is felismerünk a mai nőkkel szemben. Mégis mi az, ami sosem fog megváltozni, ha a nőkre gondolunk – beszéljünk az első századokról, 2022-ről vagy 2222-ről.
Úgy gondolom, azok a jellemvonások, amelyek a nő legbensőbb lényegéhez tartoznak. Magam ilyennek tartom a gondoskodási képességet, vagy azt a késztetést, hogy egy-két gesztussal otthont teremtsen maga körül, otthonossá tegye a környezetét.

Fő területe az oktatástan. Mit tanít diákjainak a nőkkel kapcsolatban?
Az oktatástan – közismertebb nevén az oktatáselmélet vagy didaktika – az oktatás elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik: témái között van a tanulási motiváció, a pedagógiai értékelés, a tanári tervezés, az oktatás módszerei stb. Amit Ön kérdez, azzal a részben a neveléspszichológia foglalkozik, ilyenként ezek a témák nem kerülnek elő az oktatástan előadásokon. Viszont mivel valóban megkerülhetetlenek, a szabadabb témaválasztást megengedő, és elvi kérdéseket is boncolgató kateketika szemináriumokon rendre fel is bukkannak. Hogy mit tanítok a hallgatóknak? Azt, hogy a megszerzett teológiai tudásuk alapján gondolkodjanak erről a témáról (is). Isten az embert férfinak és nőnek teremtette, alapvetően egyenlőnek. Persze mindannyian tudjuk, hogy a történelem során az emberi önzés és hatalomvágy egymásnak ugrasztotta a két nemet, számos kultúrában a nőknek ma is korlátozott a mozgásterük.
A teremtéstörténetre visszautalva a közös felelősséget hangsúlyoznám: a férfi és a nő közösen kapta Istentől a földet, hogy gondozza, őrizze, tehát a felelősségből mindkettőnek ki kell vennie a részét. Természetesen ezt nem patikamérlegen kell kimérnünk, hanem kinek-kinek a szerepei, feladatai szerint. Nem téveszthetjük össze az egyenlőséget az egyformasággal.

Jelenleg milyen arányban vannak nők és férfiak az oktatás területén? Hogy fog változni ez az arány?
A közoktatásban a nők vannak többségben, a felsőoktatásban már kiegyenlítettebb a helyzet. Hogy ez változni fog, vagy sem, nehéz lenne megmondani.
Ha a fejlődéslélektant vesszük, mire van szüksége egy kislánynak? Mit kell megadni egy fiatal lánynak ahhoz, hogy később szeresse és tisztelje, hogy a Jó Isten nőnek teremtette?
Mindenekelőtt érzelmi biztonságot, szeretetteljes családi légkört. Olyan közeget, amelyben a szülei komolyan veszik a kérdéseit, meghallgatják a problémáit, nem bagatellizálják el a fájdalmát azzal, hogy „majd elmúlik, ha férjhez mész”. A kislányokat nőiségük megélésében legkorábban az édesapjuk tudja bátorítani azzal, ha megdicséri ruhácskájukat, vagy a gondoskodó gesztusaikat. Ha ezt elmulasztják az apák, később nehéz lesz pótolni.

Az interjút Csonta Rékával Vermes Nikolett készítette.