A férfilét kérdései – Interjú Csonta Istvánnal (1. rész)

Férfi feladat: végezzük el a feladatunk!
Családban, közösségben, háborúban és így tovább minden helyzetben más feladatok hárulnak a férfiakra, mint a nőkre. A férfi lét és felelősség mellett feltűnik a nemek közötti egyenlőség és kölcsönös tisztelet is. Csonta Istvánt, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola adjunktusát, az egyháztörténelem tanszék vezetőjét kérdeztük arról: hogyan lehet férfi a férfi?

Férfi lét – erről az egyszerű, mégis árnyalt kifejezésről szeretnénk kérdezni. Mit jelent ma férfinak lenni, 2022 tavaszán, a Kárpát-medencében?
Talán sose volt ennyire veszélyes nemekről, nemekhez kötődő szerepekről beszélni. Ha közelebbről nézzük a jelenünk, azt tapasztaljuk, hogy zavarkeltés folyik körülöttünk, mely sokakat valóban befolyásol. Férfinak lenni számomra annyit jelent, mint elvégezni a feladatom, amelyre Isten hívott.

Ha azt kérdezem, milyen fiúnak lenni, új perspektívát adok vagy valójában a férfi lét és fiú lét között vajmi kevés a különbség?
Érzésem szerint van egy jelentésbeli különbség is a fiú és a férfi között, ahol az utóbbi egy érettebb állapotot jelent. A fiú megnevezést születésünk pillanatától az érett emberré válásig használjuk, hiszen a megszületett gyermekről, az izmosodó és mélyülő hangú tinédzserről, a sportcsapatról vagy a sportfelszerelésről is az mondjuk, hogy fiú, fiú csapat, fiú tornacipő. Sok évvel ezelőtt én nagyon védett közegben nőttem fel és tapasztalhattam meg, mit jelent fiúnak lenni. Egyértelmű szerepek hárultak ránk: tudtuk, mikor és kinek kell virágot vinni, segíteni cipekedni, lányokat lenyűgözni. A szerepek természetes tisztasága olyan kapaszkodót és felhajtó erőt jelentett, amit csak ma érzékelek és értékelek igazán, amikor pontosan ezeket a fogódzókat látjuk inogni, s mondjuk ki, egyesek szándékosan ingatják ezeket mert valamilyen okból jobbnak látnák, ha ezek eltűnnének. Azt gondolom, ezekből az egyértelmű fiú szerepekből és tapasztalatokból állunk össze férfivá, érett emberré, ahol a felelősségek is exponenciálisan növekednek életünkben.

Ezzel párhuzamosan nők általánosságban kevesebb fizetést, megbecsülést kapnak a munkahelyeken, több feladat hárul rájuk otthon a gyereknevelés és a háztartás körül. Hol van ilyenkor a férfi? Mit gondol arról, hogy sok szentségi házasság felbontásához a férfi meghátrálása vezet?
Ez egy hihetetlenül összetett kérdés. Bontsuk is le részekre. Az tény, hogy a nők kevesebb fizetést kapnak mint a férfiak. A sztatisztikára tekintve azt látjuk, hogy 2020-ban 13 százalék körül van átlagban a különbség az Európai Unióban. Magyarországon 17.2, Németországban, 18.3, Ausztriában 18.9 százalék a különbség a két nem keresete között. Számomra meglepő, hogy német kultúrájú vagy erősen német hatás alatt álló országok, gazdaságok találhatók a sor végén a legnagyobb különbségekkel (Szlovákia és Csehország is jóval az Uniós átlag alatt áll), ezért elgondolkodom, hogy vajon milyen okai lehetnek ennek? Kulturális? Nyelvi? Hagyománybeli? Mindenesetre ez nem véletlenül cél e különbség felszámolása, hiszen senkit nem érhetne azért diszkrimináció, hogy egyik vagy másik nem képviselője. Persze, ha a statisztika módszertana az objektív munkaórák összehasonlítását követi, akkor érthető, hisz leginkább anya rohan a beteg gyermekkel az orvoshoz, ő fog szülőértekezlet miatt elkérezni a munkahelyéről, vagyis ő fog kevesebb munkaórát dolgozni. Természetesen ez nem kizárólagosan van így, de a mi társadalmunkban ez igen erősen megfigyelhető.

S itt el is érkeztünk a kérdés másik feléhez: miért hárul a nőre a háztartásból több, mint a férfira? Bár ismerek egyre több jó példát, sajnos tényleg a férfiaknak lejt a pálya. Azt gondolom, hogy ez főképp megszokás és összeszokás kérdése, hiszen a házasság egy közös döntés, egy jó értelemben vett szövetség eredménye, s mint minden szövetség, vannak feltételei, melyeket be kell tartania a feleknek. Azt hiszem, a kapcsolat elején a nők sokszor elkényeztetik társukat, amibe aztán az jól belekényelmesedhet. Szerintem nem tenne rosszat, ha a nők tudatosítanák társaikban, hogy ők nem a férfi társuk anyját hivatottak helyettesíteni. A férfiak meg sokszor tudomást sem vesznek arról, hogy például nem valamilyen misztikus úton válik a szennyes újra tisztává, s ha ők ebből kivonják magukat, mekkora terhet rónak a társukra. És még így is sokszor a férfi miatt bomlik a kapcsolat… Amikor először hallottam, hogy sok házasság felbontásához a férfi meghátrálása vezet, elképedtem, egyszerűen értelmezni sem tudtam a tényt. Számomra van a férfi szerepben valami nagyon szilárd, az adott szónak legalább a nagy döntéseknél van vagy kellene legyen súlya. Ez még akkor is így van, ha fogalmunk sincs, mit jelent a holtomiglan-holtodiglan, jóban-rosszban, mert ugye szépen, fiatalon állunk ott az oltár előtt, és nem realisztikus, hogy évtizedekre tolószékbe kerülhet egyikünk vagy másikunk, pedig ez is bőven benne van…

Hadd tegyünk fel egy személyes kérdést: hogyan segít otthon?
Ez tényleg személyes, de jogos. Nálunk nincsenek a nemekhez kapcsolt feladatkörök között átjárhatatlan akadályok, ezért a feladatok felcserélhetők. Például teljesen természetes, hogy mindketten pelenkázunk, etetünk, fürdetünk. Az is, hogy kivasalom magamnak a ruháimat vagy a hétvégi takarításkor porszívózni fogok, ha nem épp füvet kell nyírni vagy megjavítani valamit a ház körül. De ha pont nincs időm füvet nyírni, ugyanolyan természetességgel fogja ezt a társam megtenni. S bár a rutin az, hogy nem én főzök, attól még nem csak a tipikus, T-betűs férfi ételeket tudom elkészíteni (tea, tej, tojás). Persze vannak a józan ész alapján a nemekhez jobban kötődő munkák, például a vendégeknek készített ételt biztosan a társam fogja elkészíteni és a karnis felszereléséhez a furatokat a falban én fogom előkészíteni. Ennek a rutinjához viszont mindkét fél részéről kell egy adag érettség és sok idő, hogy olajozottan működjön.

Az interjúban Csonta Istvánnal Vermes Nikolett beszélgetett.

 

You cannot copy content of this page