A házasélet válságaival sok keresztény család találkozik, akár közvetlen, akár közvetett módon. Hogy mi jelenti a biztos alapot a nehéz helyzetben és milyen megoldással segítsünk embertársainkon vagy saját magunkon, erről beszélgettünk Bíró László püspökkel, nyugalmazott katonai ordináriussal.

Közel ötven éve pap, a keresztény családok számtalan nehézségeit látta hivatása alatt. Melyek a leggyakoribb problémák, amikkel találkozott?

Ami a hivatásomat illeti, sokszor kérdezik tőlem, hogyan tudok erről hitelesen beszélni ennyi püspöki szolgálat, ilyen hosszú cölibátus után. De már megvan a bevált válaszom, ami után nem ágálnak az emberek, és amiért előre elnézést kell kérnem a házasoktól: az orvosnak sem kell átesni minden betegségen ahhoz, hogy tudja, mivel kell kezelnie páciensét. Ugyan pap vagyok, de én is egy házasságból születtem, házasok közt nőttem fel, majd az élethivatásom során még több párral találkoztam, akik megajándékoztak a bizalmukkal. Indirekt módon tudok beszélni erről a kérdésről és ezért sokkal objektívebben, mint egy kapcsolatban lévő nő vagy férfi. Mondhatnám azt is, hogy nekem több tapasztalatom van a házasság szentségéről, mint azoknak, akik benne élnek. Ezért ma pontosan látom a családok leggyakoribb problémáit is, ami a kommunikáció és a figyelem hiánya. 

Azt akarja mondani, hogy az emberek nem figyelnek egymásra, miután összekötötték az életüket?

Akár így is lehet fogalmazni, ugyanakkor még az interjú elején fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nem minden házasságra igaz az általános probléma. Igenis vannak jó kapcsolatok! Abban viszont igaza van, hogy a legtöbben képtelenek szüntelen figyelmet árasztani kedvesük felé. 

Tegyük fel, hogy én egy házassági válságban lévő ember vagyok, és magához fordulok tanácsért. Mit javasolna?

Hogy váljon üzenetté! Benedek pápa szavait mondanám magának: minden ember Isten üzenete, ennélfogva egy házasságban Isten két üzenete áll egymás mellett. Tegye fel a kérdést: milyen üzenet maga a párja számára? Mit üzen neki nap mint nap? Talán elmondja neki, hogy mi történt a munkában, mi lesz a vacsora, milyen programot tervez hétvégére, és ez nagyon helyes, de önmagában nagyon kevés. Ahol csak logisztikai kommunikáció van és a személyes beszélgetések elmaradnak, ott a párok elidegenednek egymástól. Ezt nevezik válságnak, ami után sokan mondják, hogy ők bizony megtettek mindent, és ebből már nem lehetett kihozni többet. De ezt sosem tudtam igazán komolyan venni, hiszen mindig lehet többet tenni, a kérdés, hogy valóban akarjuk-e vagy sem. Üzenem minden házasnak, hogy a kályhában mindig lehet tüzet rakni! Vigyázzanak a kommunikációra! Ezt az őseink még tudták, amikor a férj és feleség együtt döcögtek a földre dolgozni, úgy beszélgettek, és amikor otthon voltak, ugyanezt tették. Ma erre képtelenek lennénk, hiszen ott az a rengeteg zaj (internet, televízió), a nők és férfiak reggeltől estig dolgoznak, jó, ha két szót szólnak egymáshoz.

Éppen ezért nehéz jó üzenetté válni.

Ugyan, dehogy! Itt az idő, hogy a házaspárok bevonják a nagyszülőket, vigyázzanak ők a gyerekekre hétvégén, ameddig kettesben vannak. De nagyon kell figyelni, hogy ez idő alatt a párok ne a kötelező teendőket hajtsák, hanem foglalkozzanak egymással. A beszélgetés nem luxus! Éljenek a lelki, szellemi és érzelmi kommunikációval, tehát ne csak információt cseréljenek, hanem érzéseket, imádkozzanak együtt házasságukért. Nagyon fontos, hogy két ember képes legyen megosztani egymással a mély gondolatokat is, mert ez nélkül nem lesz stabil az érzelmi egyensúly, és ha az elveszik, akkor lesz csak igazán nehéz tüzet rakni a hideg kályhában.

Néhány hete a férfilétről beszélgettünk Csonta Istvánnal, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola adjunktusával. Most magát kérdezem, hogyan legyen jelen egy férfi a házasságban?

Mindenekelőtt legyen kötelességtudó, ne hagyja, hogy a mindennapok terhei rá nehezedjenek a feleségére, vegye ki a részét a gyereknevelésből és a házimunkából is. Kérdezzen, beszélgessen, figyeljen, ahogy fent is említettem. Ezt pedig egészítse ki egy tudatosítással: szentségi házasságban él kedvesével. Onnantól kezdve, hogy egy nő és egy férfi összekötik az életüket, hogy a pap kikíséri őket esketés után a templomajtón, már egy kegyelmi kapcsolatban felelnek egymásért és azért, hogy Isten üzenetét és szeretetét továbbadják, mind a másiknak, mind a házasságukból születő gyermekeknek; hogy úgy szeressék egymást, ahogy Isten szeret bennünket Jézusban.

Az interjút Vermes Nikolett készítette.